3. A Deltawerken

3.1. A Deltabizottság

The Deltaworks
Video: The Deltaworks
Húsz nappal az árvíz után, 1953. február 21-én megalakult a Deltabizottság, melynek az volt a feladata, hogy tanácsokkal segítse a Delta-régió biztonságának hosszú távú növekedését. Bármily fontos is volt a terület biztonsága, a Nieuwe Waterweg-nek és a Westerschelde-nek nyitva kellett maradnia Antwerpen és Rotterdam kikötoinek gazdasági érdekei miatt. A Deltabizottság 1955. október 18-án végül öt tanácsban foglalta össze a Deltatervet. A terv megvalósítására 25 évet és körülbelül 1,5-2 milliárd holland forintot (körülbelül 680-900 millió eurót) szántak. A gátrendszer megépítésének törvényi szabályozására 1959-ben meghozták az úgynevezett Deltatörvényt.
A Deltarendszer különbözo részeit nem lehetett egyidejuleg megépíteni ezért az illetékes hatóságok az ésszeru sorrend elvét követték: kisebbtol a nagyobb, egyszerutol a bonyolult felé haladt a kivitelezési sorrend. Persze az is szempont volt, hogy a terület biztonságát minél elobb biztosítsák.

3.2. A gátak

3.2.1.Caissonok

So-called Phoenix Caissons are dragged to their destination "Veerse Gat" where they will be lowered to form parts of the dam.
Video: Caissons Veerse Gat finished
A gátak megépítése különösen problémás volt folyóvizek esetén, hiszen a gyors áramlású víz elmosta a gát építésére lerakott homokot és köveket. Ezért ezeken a gátrészeken egy új technikát alkalmaztak, ami a Phoenix Caisson Egységekre alapult. A caissonok óriási, üreges betondobozok, amik a vízben szorosan egymás mellé helyezve együtt gátat formálnak. Szállítás közben a caissonokat ideiglenesen fa válaszfalakkal fedték le. A gátépítés helyszínén a caissonokat a vízbe süllyesztették, a falapokat pedig eltávolították. Így illesztették egymáshoz és süllyesztették el egyenként a caissonokat. Kezdetben a gátak még nyitva voltak, ezért a víz gyakorlatilag akadálytalanul áramolhatott oda-vissza az üreges caissonokon át az apály és a dagály váltakozásával. Késobb feltöltötték a caissonokat homokkal és sóderrel, valamint tovább erosítették oket nehéz kövekkel és homokkal, végül pedig lezárták a zsilipeket. A zsilipek leengedésekor a tengerkar egy csapásra lezárult, a gát befejezése lehetové vált. Ezzel a technikával épült a Veersegatdam, a Grevelingendam egyes részei, a Volkerakdam és a Brouwersdam.

3.2.2. A drótkötélpálya

Constructing the final 2 parts of the dam by creating a static dam between the Sluice-complex and the
Video: Final fase Haringvliet
Helyenként a caisson-technika nem bizonyult megfelelo módszernek a vízáramlás lezárására. Ezért egy forradalmian új technikát alkalmaztak: 2,5 tonnás nagyméretu betontömböket dobtak egy drótkötélpálya segítségével a vízfolyamba. Ehhez olyan kabinokat fejlesztettek ki, amik akár 15 tonna terhet is elbírtak. A betontömböket karok segítségével függesztették fel a kabinok alá. A betontömbök elhelyezése után a gát réseit feltöltötték homokkal, hogy a víz útját teljesen elzárják. Ezt a technikát alkalmazták a Grevelingendam, a Haringvlietdam és a Brouwersdam építésekor.


3.3. Sósból édes

Ahol kezdetben a víz szabadon áramlott mindkét irányban, ott a gátak megépítése után a víz az elzárt oldalon megállt. Az árapály ingadozás megszunt, a tengervíz fokozatosan édesvízzé alakult. Ez a természet szempontjából fontos következményekkel járt. A sósvízi halak és növények eltuntek, a madarak elvándoroltak. Területek, melyeket korábban folyamatosan elöntött a víz, teljesen kiszáradtak, másutt pedig olyan területek kerültek tartósan víz alá, melyek azelott dagálykor elotuntek.


3.4. Az Ooserscheldegát zsilipes gáttá alakul

Storm Surge Barrier in action!
Stormsurgebarrier
Az eredeti tervek az Oosterschelde teljes lezárásáról szóltak. Ezáltal a gát mögötti víztömeg lassan édes vízzé alakult volna. Ez a beavatkozás azonban hamar heves tiltakozásokat váltott ki, hisz az Oosterschelde egyedülálló sósvízi élovilága sínylette volna meg az emberek életterének biztonságosabbá tételét. A megoldás 1976-ban vetodött fel: az Oosterscheldedam nyitható gáttá alakítása lehetové tette, hogy csak szélsoségesen magas vízállás esetén kelljen elzárni a víz útját. Ez megóvta a különleges tengervízi élovilágot, a kagyló- és osztrigatenyésztést és az árapály természetes muködését. A vihargátat 3 kilométer hosszúra tervezték, és 65 eloregyártott betonpillérbol és az ezek közé illesztett 62 acél zsilipbol építették meg.
A tengerfenék, amire a gátat építették, kezdetben nem volt elég szilárd, ezért különbözo munkálatokat végeztek a talaj megerosítésére. Sóderrel töltött muanyag lapokat helyeztek például a tengerfenék azon részeire ahova a gátat készültek építeni.
Water flows back into the North-Sea
Storm Surge Barrier Oosterschelde
A gát legfontosabb részei a pillérek. Magasságuk 30,25 és 38,75 között ingadozott tömegük pedig elérhette a 18.000 tonnát. Elhelyezésüket igen precízen kellet kivitelezni és pontosan akkor, amikor az áramlás a leheto legkisebb volt, vagyis az árapály fordulásakor. A már a vízben álló pillérekre egy szerkezetet helyeztek, amire felszerelték a zsilipfalakat.
Így készült el a világ legnagyobb zsilipes gátja. Ennek a szerkezetnek a megépítése jóval költségesebb volt, mint egy egyszeru gáté: összesen 2,5 milliárd euróba került. Az Oosterscheldekeringet 1986 október 4-én Beatrix királyno avatta fel ünnepélyesen.
 

3.5. A Maeslantkering

Closed Maeslantkering seen from the sky
Maeslantkering
Az eredeti tervek szerint az Oosterscheldekering megépítésével a Deltawerken projectje befejezodött volna. A Nieuwe Waterweg mentén fekvo töltések megemelése azonban nem nyújtott elegendo védelmet a környezo területeknek, például Rotterdam városának. A Közlekedés- és Vízügyi Minisztérium ezért pályázatot írt ki egy újabb vihargát megépítésére a Nieuwe Waterweg-en. Mivel ez a rotterdami kikötohöz vezeto legfontosabb hajózási útvonal, fontos volt, hogy a gát ne akadályozza a vízi közlekedést, de kivételes esetekben zárható legyen. A nyertes pályázati tervben szereplo gát a következoképp nézett ki: két hajlított acél kapu melyek összezárva egészen a vízfenéken található “küszöbig” leengedhetoek. A Maeslantkering világviszonylatban is egyedülálló, hisz nincs másik nyitható gát, aminek hasonlóan óriási mozgatható alkatrésze lenne – a Maeslantkering nyitható kapui ugyanis egyenként 240 méteresek. Normális idojárási és vízállási viszonyok között az ajtók a víz mellett egy dokkban állnak, teljesen nyitott állapotban, szabad utat engedve a hajóknak Rotterdam kikötojébe. Vihardagály esetén az ajtókat bezárják. A kapuk gömbölyu alakjuknak köszönhetoen ellenállóak a vízzel szemben még vihardagály esetén is. A Hoek van Hollandnál található új vihargát hivatalos átadása 1997. május 10-én történt. Ennek a gátnak köszönhetoen közel egy millió ember biztonságáról gondoskodtak Dél-Holland tartományban.

Philips Dam - Krammer SluizenZandkreek DamMaeslant Kering
Oosterschelde KeringVeersegat DamHaringvlietsluizen

3.6. A Deltawerken jelentosége

A Maeslantkering átadásával a Deltawerken megépítése befejezodött. Az egész project végül sokkal többe kerül, mint az eredeti, 680-900 euróról szóló becslések sejtették. A teljes költség öt milliárd euró lett. A tenger mellett húzódó védotöltések hossza 700 km-rel lett rövidebb, de nem ez az egyetlen haszna a költséges munkálatoknak. Javult az édesvízellátás is a mezogazdaság számára. Emellett javult az egész Delta-térség vízgazdálkodása. Az új utak és gátak mind szárazföldi közlekedésnek, mind a belföldi hajózásnak hasznára váltak. A projekt pozitív hatással volt természetvédelmi, gazdasági és szabadidos beruházásokra is. Néhány helyen a természetvédelmi területek helyrehozhatatlan károkat szenvedtek az építkezések alatt, de más helyeken meg tudták óvni a természeti értékeket, sot, új természetvédelmi területek is létesültek.

A Deltawerken világszerte mintának számít az ember és a természet védelmére nagy figyelmet szentelo technológiai fejlesztések kategóriájában. A project során Hollandiában a biztonságos élettér és a víz kérdése egyre nagyobb figyelmet kapott. A Deltawerken a biztonság, a gazdaság, a rekreáció és a természet kompromsszumából született.

A Deltawerken projekt sikeres befejezése azonban nem jelenti azt, hogy Hollandiában lankadna a vízgazdálkodásra irányuló figyelem: folyamatosan adódnak újabb és újabb kihívások. A klímaváltozás miatt egyre több gondot kell fordítani az elkövetkezo generációk számára is élheto Hollandia kialakítására. A talajszárazság, a talajszintcsökkenés, az ökológiai és vízminoségi elvárások új megoldások kifejlesztését tesznek szükségessé. Ahhoz, hogy Hollandia a jövoben meg tudjon felelni ezeknek a kihívásoknak a Deltarendszernek további, a társadalom számára megfizetheto beruházásokra van szüksége.