- Colofon
- International Summaries
- English - The Delta Works
- Français - Le Plan Delta
- Deutsch - Die Deltawerke
- Espańol - El Delta Works
- Nederlands - De Deltawerken
- Suomi - Deltawerken
- Svenska - Deltaverken
- Magyar - A Deltawerken
- Română -Constructiile Delta
- Russian - The Delta Works
- Serbian - The Delta Works
- Afrikaans - Die Deltawerke
- Turkish - The Delta Works
- Simplified Chinese - The Deltaworks
- Traditional Chinese - The Delta Works
- Greek - The Delta Works
2. Az 1953. évi északi-tengeri árvíz
Az 1953. február 1-ére virradó éjszaka a szökoár és az északnyugatról érkezo vihar együttesen pusztító áradásokhoz vezettek az Egyesült Királyságban, Belgiumban és Hollandiában. A katasztrófa során 2167 ember vesztette életét, a legtöbben, 1835-en, Hollandiában haltak meg. Ez az áradás döntoen befolyásolta Hollandia tenger ellen folytatott védekezo stratégiáját.2.1. Menedékdombok, gátak és polderek
Hollandiát korábban gyakran sújtották áradások, melyek során sokszor ezrek haltak meg. Védekezésképpen a tenger ellen menedékdombokat építettek szerte az országban. Amikor ezek a “kupacok” kiterjedésükben növekedtek, a dombok tetején falvak jelentek meg. A falvak összekötésének céljából a dombok között gátakat húztak fel, ennek következtében pedig polderek keletkeztek. A gátak megépítésének és a víz visszaszivattyúzására használt szélmalmoknak köszönhetoen egyre nagyobb területek maradhattak szárazon, így Hollandia területe apránként növekedni kezdett.2.2. Meggyengült gátak
Már az árvíz elotti éveken nyilvánvalóvá vált, hogy a gátak nem voltak elég magasak ahhoz, hogy magas vízállás esetén védelmet biztosítsanak. A gátrendszer túl hosszú volt és a gátak jelentos mértékben meg is gyengültek a karbantartás hiányának, illetve a második világháború pusztításának köszönhetoen. A gátak szerkezeti átalakítására és a partszakasz rövidítésére vonatkozó tervek kidolgozása nehézkesen haladt, csak kisebb projecteket sikerült kivitelezni. Az árvízbizottság csak 1953 januárjának végére dolgozta ki az elso tervezetet a nagyobb tengerkarok lezárására. Pár nappal késobb azonban árvíz sújtotta a területet.2.3. Az árvíz idojárási okai
Delta-régió gátjai igen rossz állapotban voltak, ezt bizonyították az 1953. február 1. reggelén történt szomorú események. Január 30-án Izlandtól délre vihar alakult ki, mely légritkulatot húzott maga után. Ez észak-nyugatról Hollandia felé haladt és nagy mennyiségu vizet hajtott a Calais-i szorosba. A szoros tölcsérként muködött a vizet egyre inkább Hollandia felé tolva. A Skócia magasságában tomboló orkán csak tovább erosítette az áradást és Hollandiában helyenként átcsaptak a hullámok a gáton. Január 31-én éjjel az Északi-tenger felett tomboló vihar csak erosödött, Hollandia partjainál Beaufort skála szerinti 10-es szélerosséget mértek. A helyzetet csak fokozta a szökoár: a Nap és a Hold állásának következtében a vízszint lényegesen magasabb volt, mint általában.A vízszint reggel 3 óra 24 perckor tengerszint felett 4,55 méteren érte el a maximumát. A gátakat nem ilyen vízmennyiség megfékezésére tervezték, ezért már a legmagasabb vízszint elérése elott áttörtek. Összesen 89 gát szakadt át.
2.4. A tenger pusztító ereje
Ezen az éjszakán sokakat a víz ugrasztott ki az ágyból. A tomboló vihar és a házak közé zúduló víz épületeket rombolt le, de a külvilág még nem is sejtette, milyen súlyos a helyzet az árvíz sújtotta területen. A helyzet tovább súlyosbodott mikor a második árhullám is elérte a partot, ez az áradat követelte a legtöbb életet. Mivel a gátak már korábban átszakadtak, a poldereket elönto víz szintje egyre növekedett. Több épület, mely az elso árhullámot még átvészelte, ekkor dolt össze. Sokaknak a segítség túl már késon érkezett.2.5. Segítségnyújtás
Mivel a közlekedési útvonalak járhatatlanná váltak, a nagyszabású mentoakciók csak akkor kezdodtek meg, mikor már késo volt. Az, hogy a károk milyen súlyosak is valójában, csak február 2-ára vált világossá. Az érintett területek lakosságát evakuálták és repülorol segélycsomagokat és homokzsákokat dobtak le. Hollandiából és szerte a világból hamar óriási mennyiségu segélyszállítmányt juttattak el a rászorulóknak.2.6. Az árvízsúlytotta terület helyreállítása
1953. február 4-én Drees miniszter bejelentette az Alsóházban, hogy a gátak helyreállítása az elso és legfontosabb feladat. Felállították a Deltabizottságot,melynek élére A. G. Maris, a Rijkswaterstaat (Vízgazdálkodási és Közútkezelo Bizottág) vezérigazgatója, került. Eközben gátépítok és önkéntesek együttesen dolgoztak azon, hogy a gátakat, amennyire a lehetoségek engedték, helyrehozzák. Ahol az átszakadt rész túl nagy volt, ott a réseket úgynevezett caisson-egységekkel tömték be. A területet 1953 végére nyilvánították száraznak.
2.7. Következmények
A katasztrófa következményei tragikusak voltak:
• az árvíz következtében 1835 ember vesztette életét
• 200.000 lábas jószág fulladt meg
• 200.000 hektárnyi területet öntött el a víz
• 3000 otthon és 300 parasztgazdaság semmisült meg
• 40.000 otthon és 3000 parasztgazdaság rongálódott meg
• 72.000 embert evakuáltak
• 91 kilométernyi gát rongálódott meg Dél-Holland tartományban, helyenként egy kilométeres átszakadással
• 10 kilométernyi gát rongálódott meg súlyosan Észak-Brabant tartományban
• 38 kilométernyi gát rongálódott meg súlyosan Zélandon, helyenként 3,5 kilométeres átszakadással